A mondás szerint valaminek a vége egy új dolog kezdete. Ez az első blogbejegyzésem és hetek óta várom a megfelelő alkalmat, hogy megírjam, most úgy érzem elérkezett. A blog azzal a céllal jött létre, hogy közelebb hozzam Hozzátok a márkát, legfőképp azért, mert ez nem csak táskákról és ékszerekről, hanem sokkal többről szól - remélem nem csak nekem :) -. Sok levelet kapok, amiben érdeklődtök, kérdeztek a márkáról, vagy csak az oldalon járva egy gyors üzenetben jelzitek, hogy "tök jó, csak így tovább". Ezektől nincs nagyobb motiváció számomra. Ezentúl szeretném bemutatni a mindennapokat, a munkafolyamatokat, rendezvényeket, boltokat és mindent, ami érdekes. Kíváncsian várom a véleményeteket, amit ezen túl is bármilyen elérhetőségen megoszthattok bátran!

Lassan egy éve hivatalosan is létezik a dorkapetrity, azóta nem csak személyként viselem a nevet, hanem egy olyan dolog lett, amiben benne van szívem-lelkem. Ez idő alatt nagyon sokat változtam, sok új embert ismertem meg, ami formált engem és a márkát egyaránt. Amikor vissza emlékszem milyen tervekkel és célokkal indultam neki ennek az egésznek, mindig jókat mosolygok, de egy dolgot már akkor is éreztem: nincs lehetetlen. Első sorban gondoltam ezt azért, mert képesítés nélkül, autodidakta módon elkezdtem a lehető legkivitelezhetetlenebb táskákat készíteni, majd tapasztalni, hogy hogyan is működik ez a való életben, a bizonyos "nagy divatvilágban". Sosem éreztem magam divattervezőnek, a mai napig furcsán kikerekednek a szemeim, amikor valaki ezt a jelzőt használja, egyszerűen csak szeretek táskákat tervezni és készíteni. Az első nagy mérföldkő az volt, amikor megcsináltam a facebook oldalt, ahol elkezdtek gyűlni a barátok like-jai, túl voltam az első tárgyfotózáson, ami katasztrofális lett - majd itthon, házilag fotóztuk be a táskákat -, elkészültek az első eladásra szánt táskák, lassan az ismerősök , majd az ő ismerőseik is szerettek volna egyet.

Az eddigi munkáim a házi műhelyemben készültek, amit imádtam, de már az utóbbi hónapok azt mutatták, hogy ez a dolog bizony kinőtte ezt a helyet. Ez a munka szó szerint piszkos munka, cérnák, bőrök, ragasztó, alkatrészek és szerszámok mindenhol. A bőr és az erős ragasztószag pedig csak hab a tortán, ha az ember nem egyedül él, nem biztos, hogy mindenki rajong ezekért. A munka teljesen beleépült a mindennapjaimba és teljesen átszőtte a szabadidőmet és a magánéletemet, ezért kicsit mérlegelnem kellett, amiben sikerült jól dönteni. Hogy mi ez, az hamarosan és folyamatosan ki fog derülni.

Végül köszönöm az eddigi vásárlóknak a bizalmat, az órás beszélgetéseket a táskákról (jó tudni, hogy nem csak én vagyok erre képes), a tapasztalatokat és tanácsokat, biztató szavakat! :)

Petrity Dorka